Great Peter Street 6

Hozzászólások száma : 47 Join date : 2010. Sep. 03.

*Ismét itt Londonban. Régen jártam már erre felé, de a lakás addig sem állt üresen. Szerencsére volt sok bérlőm, így fent tudtam tartani. Nem örültem volna neki, ha el kell adnom. Megszerettem még ha eddig nem is laktam benne túl sokat, de olyan szép főleg a tetőterasszal. Azt hisze nagyon is szerencsém van ezzel a lakással.
Hosszú és kellemes volt a nyár, már ahogy. Csak egy ember hiányzik, de Ő viszont nagyon. Hónapok óta nem láttam. Igaz kapok tőle néha levelet, hogy minden rendben van vele, de az mégsem ugyan olyan, hiszen egy levél nem tud átölelni, vagy nem lehet vele elökörködni....De tudom nem szabad ilyen negatívan hozzáállnom. Valamikor haza kell jönnie és akkor rengeteg időt fogunk együtt tölteni. De addig is inkább élvezem a szabadságom utolsó pár hetét. Igaz itt Londonban elég pocsék az idő, most is esik nem is kicsit és a hőmérséklet sem valami magas, de azért jó itt lenni...hangulatos.
Miután vettem egy jó meleg fürdőt és belebújtam egy jó meleg nadrágba meg pulcsiba egy dobozka fagyival (a bánatra) leülök a tévém elé és be is kapcsolom, majd egy kis keresgélés után találok is egy régi, de már színes romantikus filmet amit nagyon imádok így nem is kérdéses, hogy ezt most meg is nézem, még ha milliószor láttam már.*

Tárgy: Re: Great Peter Street 6 Kedd Szept. 07, 2010 7:49 pm

*Azonban a televízió álatal nyújtott öszkomfortot valami készül megzavarni. Ugyan a nő még nem lehet tudatában annak, mekkora meglepetésben lesz része. A meglepetés éppen a Great Peter Street-en halad végig hosszú, fekete ballon kabátban. Egész öltözetét ez a szín jellemzi és a nagyfokú elázás. Fején semmi, haja vizesen tapad a fejére, szemén meglepő módon egy fekete napszemüveg pihen, az arcát félig nem látni a felhúzott kabátszegélytől. Eléggé sötét alak benyomását kelti, mikzöben megáll a hatos szám alatti panelház előtt. Még soha nem járt itt, de Anthony szerint ez a pontos cím. Negyedik emelet, negyvennyolcas lakás. Halvány mosoly játszik ajkai körül, miközben elrugaszkodik az aszfalttól és lendületes léptekkel felmegy a lépcsőn, majd a belső udvarba, végül fel az oldallépcsőn a negyedik emeletre. Negyvennyolc, negyvennyolc... megvan. Negyvennyolc: Ada Monroe. Ismételten mosolyra görbül a szája. Képtelen megállni, bár rögtön utána lekonyul, eltűnik. Ha így meglátja szívszerelme, egy életre nem bocsátja meg ezt a három hónapot.
Teljes három hónapon át összesen két levelet küldött, azok is kurták és semmitmondóak voltak. A bagolyforgalmat ellenőrizték, így kénytelen volt több emberen át eljuttatni őket Adának. Ezekért is vért szenvedett, mire épen ki tudta csempészni a... Nem, ez szigorúan titkos. Még gondolnia sem szabad rá.
Megrázza a fejét, hogy eltűntesse a fölös rágódásokat és megnyomja a csengőt. Magában felettébb kíváncsi rá, Ada felismeri-e hátközépig érő loboncával, fekete napszemüvegével és a sötét stílusra csiszolt öltözködésével főleg úgy, hogy a fél haja az arcába lóg jelenleg. Talán ezért ül a képén olyan visszafogott macskamosoly?*

Hozzászólások száma : 47 Join date : 2010. Sep. 03.

*Éppen a legizgalmasabb rész következik a filmben, azaz a csók mikor megszólal a csengő. Háborodottan teszem le a fagyimat az asztalra, majd csak a csók végeztével állok fel és sétálok az ajtóhoz. Nem tudom, hogy ki lehet az, mivel senkinek sem szóltam, hogy itt vagyok, csak egy embernek, de ő tudtommal meg éppen nagyon messze van és dolgozik, vagy legalább is ez derült ki a leveléből. Így hát érdeklődve nyitom ki az ajtót aki mögött egy igen sötét alak áll. Nem ismerem fel a haj, szemüveg és kabát mögött rejtőzködő alakot, így csak összeráncolom homlokom, majd felpillantva a szemeibe, vagyis inkább a napszemüvegbe megszólalok.*
-Jó napot!...Miben segíthetek?*Kérdezem meg kurtán a dolgot. Elég ijesztően és titokzatosan néz ki az egyszer biztos. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon mit akarhat tőlem egy ilyen alak főleg, hogy ilyen alakkal sosem álltam össze, sőt nem is hiszem, hogy valami bajba keveredtem volna. Apa ellenségei meg kizárt, hogy megtaláljanak, elég jól el tudja intézni az ilyen dolgokat szerencsére, szóval ettől sem kell tartanom....De akkor ki lehet ő és mit akarhat?*

Tárgy: Re: Great Peter Street 6 Kedd Szept. 07, 2010 8:40 pm

*Ha a mosolyát most vigyorrá fakasztaná, utána meg nevetéssé, az elég árulkodó lenne. Így inkább csak marad a hangja mélyítése és kissé darabossá változtatása. Össze sem lehet hasonlítani az eredeti Orpheus hangjával. A külseje meg a jelek szerint kitűnő álcává fejlődött ki, egyszerűen kitűnővé. MÉg Adát is képes átvágni ezen. Ezek szerint színészi tehetsége mit sem fakult az alatt a két év alatt, mióta kilépett a színház kötelékéből*
-Jó estét, hölgyem. A Mágiaügyi Minisztériumból jöttem, a nevem Ruther Harrison. Beszélnem kellene önnel sűrgősen. Orpheus Charles Blackről volna szó. Információink szerint ön a ... párja.- *majdnem kicsúszott a száján a "jegyese" szó, de aztán rájött, hogy még nem kérte meg Ada kezét, ami azért is vérlázító, mert szereti a nőt teljes szívéből és bármit megadna, hogy az oldalán tudja egy életre magához láncolva a házasság által*
-Bemehetek?- *egyelőre nem veszi le a napszemüvegét, még a haját sem söpri ki az arcából. Fő az álcázás és, hogy ugrassa egy kicsit Adát. Semmi rosszindulat, csak a hatásos belépők ugyebár... Ejnye xD*

Hozzászólások száma : 47 Join date : 2010. Sep. 03.

*Mikor kijelenti, hogy Orpheusról akar beszélni rémület ül ki arcomra. A fejemben milliónyi rossz gondolat kezd el keringeni Orpheusról...Meghalt, vagy csak megsebesült, eltűnt vagy rabságban van és még sorolhatnám az ötleteket. Arra, hogy bejöhet e csak bólintok. Nagyon is látszik rajtam, hogy egy kisebb sokkba kerültem és leblokkoltam. Nem akarom megtudni...Vagy mégis...Nem tudom...Jó lenne, de mégsem. Ez nem igazságos. Nem történhetett vele SEMMI. Pár másodperces álldogálás után gyorsan becsukom az ajtót majd a férfira pillantok.*
-Felakaszthatom a kabátját és netán kér valami kávét vagy teát?*Próbálok higgadt maradni, de ez láthatóan nem megy valami könnyen. Mégiscsak Orphról van szó és ha csupa jó dolog lenne akkor nem hiszem, hogy őt küldték volna ide, hiszen általában a rossz híreket szokták így közölni az emberrel. Ha kér valamit azt gyorsan ki is hozom neki és felakasztom a kabátját, majd rá is mutatok a kanapéra ahol helyet foglalhat, majd gyorsan ki is kapcsolom a tévét és leülök az egyik fotelba, majd egy mély levegővétel után ijedt és már sírás határán lévő szemekkel pillantok rá.*
-Mi történt vele?*Nem fogsz sírni...lehet, hogy semmi olyanról nincs szó, csak te képzeled be azokat a dolgokat. Biztosan remekül van csak így üzeni meg, hogy nem tud még hazajönni x hónapig mert nem tudom, de sok dolga akad, de különben MINDEN RENDBEN van vele.*

Tárgy: Re: Great Peter Street 6 Kedd Szept. 07, 2010 9:27 pm

*Az arcáról lehetetlen lenne bármit is leolvasni még, ha a nő meg is próbálná. Ott áll akadálynak mindjárt a haj, az ébenfekete hajzat, ami aláhull és neki, Orpheusnak speciel borzasztóan röhejesen áll. Annyira, hogy Lucy sírva kérte a nevetéstől, hogy hadd vágja le, mielőtt belehal a rekeszizom-fájdalomba. Azértis nemet mondott, mert Adát még meg akarta lepni egyedi módon ezzel a külsővel. Na meg értenie kell nagyjából, de tényleg csak nagyjából, miért volt távol ennyi ideig. Azért ő sem árulhat el minden minisztériumi történést, a mostanit meg plánesőt nem.
A beinvitálást szíves örömest elfogadja és bekormányozza magát az előszobába. Kabátjától gyors mozdulattal megszabadul, így láthatóvá válik, hogy ujjatlak atlétában van, ami szénfekete, mint a ruhája úgy ámblok. Kidudorodnak a kidolgozott izmok a felső alatt. Mi tagadás, eléggé szemkápráztató jelenség. A nappaliba érve kényelmesen helyet foglal a mutatott helyen, kissé leterpeszkedik és.. a szemüvegétől még mindig nem szabadult meg. Milyen gyanús. Arra, hogy "Mi történt vele?" ismételten elmosolyodik. Alig látható, de azért megvan*
-Megsérült. Három napig kezelték az andorrai főváros ispotályában. A fél szemére nem lát tökéletesen, ne ijedjen meg, ha kissé fehéres lesz a kék mellett. Elég súlyos átkot kapott be egy feltáráskor. Ezen kívűl mellkasi zúzódásai lettek és egy átoknak köszönhetően a gyógyulása alatt csigát hányt. Ezen kívűl tényleg semmi baja. Mondhatni nagyon olcsón megúszta az esetet.- *azt meg bezzeg nem mondaná meg, mikor jön haza Orpheus*

Hozzászólások száma : 47 Join date : 2010. Sep. 03.

*Mikor lekerül a férfiról a kabát csak egy pillantást teszek a testére. Ő is igen izmos mint Orph, de nem nézem őt főleg, hogy most sokkal fontosabb dolgokról van szó, mint egy kidolgozott test.
Érdeklődve hallgatom a férfi beszámolóját Orpheusról. Mikor annak a végére ér szinte elakad a lélegzetem. Legszívesebben most azonnal odautaznék ahol van nem törődve azzal, hogy mi történhet velem. Látni akarom! De tudom, hogy esélytelen főleg, hogy azt sem tudom, hogy hol van.*
-Mi...*Itt elcsuklik a hangom és pár könny jelenik meg arcomon. Jó azt mondja, hogy jól van már amennyire jól lehet ezek után az ember, de attól még csöppet sem nyugodtam le. Addig nem is fogom, míg nem ölelhetem meg. Mivel nem akarok a pasas előtt elsírni magam, így lassan felállok és nyugodt hangon szólalok meg.*
-Bocsásson meg...Mindjárt jövök.*Azzal ki is vonulok a fürdőszobába ahol viszont elengedem magam és úgy ahogy talán még sosem elkezdek sírni. Levegőt is alig kapok, de tudom, hogy ki kell adnom magamból, mert ha nem csak rosszabb lesz a helyzet. A kád szélén ülve próbálom összeszedni magam ami csak úgy jó tíz perc múlva sikerül. Amint kisírtam magam a mosdóhoz sétálok és megmosom az arcom hideg vízzel. Ez most nagyon jól esik. Még élvezem pár pillanatig a kellemesen hideg vizet, majd szárazra törlöm arcom és úgy sétálok vissza a nappaliba már teljesen nyugodtan, vagy legalább is kívülről ez látszódhat. Leülök az előző helyemre, majd ismét a férfira pillantok.*
-Mi történt és mikor jön haza?*Úgy gondolom jogom van tudni ezekre a választ, ha nem akkor biztos kicsapom a balhét.*

Tárgy: Re: Great Peter Street 6 Kedd Szept. 07, 2010 10:02 pm

*Le se tagadhatná, hogy őrülten jól szórakozik az egészen. Sosem mondta, hogy ártatlan bárány és nem lappang benne némi szadizmus, de hogy ennyi? Nem hiába volt Piton esküdt ellensége mint diák annak idején.
Mikor Ada eltűnik pár percre, igazít a napszemüvegen és ráérősen feláll végigsétálni a nappalin. Azaz inkább feltérképezni azt. Annyira Adára vall a stílus. Hosszú haját egy zsebből elővett hajgumival fogja lófarokba a tarkóján. Így már sokkal formásabban néz ki az egész külleme és a határozott arcél is látszik, no meg egy leheletnyi vágásnyom a bal szemüveglencse alatt. Ezen kívűl semmi árulkodó, de a kollégái ebből is rájönnének azonnal, ki rejtőzik az úgymond álarc mögött.
A nő visszaérkezésekor végig háttal áll neki, éppen az ablakon néz le az utcára. Az emberek szokás szerint még most is kint vannak, holott esik az eső. Még az ő haja is csak félig száradt meg és nem kívánkozik kitenni a lábát megint*
-Az történt, amit mondtam, hölgyem.- *válaszol semleges hangnemben*- Ennél többet nem mondhatok. Engem csak megbíztak, hogy informáljam. Ennyi.- *egy informátorból ennél többet tényleg nem húzhatna ki. Csak hát... hol itt az informátor ugyebár?*
-Hazajönni? Az bajos lenne, mert.... -*látszik, ahogy a szeméhez nyúl és leveszi a napszemüveget. Mikor megfordul, látni a bal szemén a vágást, kissé fehéresben játszik az azúrkék mellett. Ijesztő, de egyben karizmatikusabbá is teszi. Az arcán fölényes mosoly játszik* -... problémás lenne újra hazaérkeznek, drágám. Itthon vagyok.- *mint egy rossz filmben. A kezei kitárva, mintha arra invitálná Adát: Keblemre, babám. Íme, elsütötte a rossz viccei egyikét xD*

Hozzászólások száma : 47 Join date : 2010. Sep. 03.

*A semmitmondó válaszra nagyon is feldühödök. Utálom mikor így bánnak velem és ezt nem is szoktam szó nélkül hagyni kivéve most, mert megkapom a másik kérdésemre is a választ, de ekkor már állok a fotel előtt és úgy figyelem a férfi mozdulatait. Mikor megfordul már kezében a napszemüveggel azonnal felismerem, hogy ki is ő valójában. Ismét leblokkolok, de nem rohanok oda hozzá. Kell egy kis idő mire felfogom, hogy egy picit ugratott engem...De úgy látom a sebesülés valódi. Teljesen komoly fejjel állok előtte továbbra is ott ahol eddig, majd igen halkan megszólalok.*
-Te nem vagy normális!*Ismét könnyek szöknek ki a szememből, de már magam sem értem, hogy miért. Most nagyon nem tudom értékelni ezt a kis poénját, még ha nem is akart volna ezzel semmi rosszat csinálni. Ha közeledik hozzám és kikerülve a fotelt távolodom tőle. Most nem vágyom az ölelésére mert hihetetlenül mérges vagyok rá. Kisebb csönd után folytatom a letolását, de már sokkal hangosabban.*
-Ez csöppet sem volt jó poén Orpheus! Feltudod fogni, hogy mennyire megijesztettél? Évek óta nem sírtam...Sőt így ahogy ott bent sosem....Még levegőt is alig kaptam. Bocsánat, de nem tudok ezen mosolyogni úgy ahogy te...Talán bele kellene gondolnod, hogy ha én tettem volna meg ugyan ezt veled, Te hogyan élnéd meg a dolgot. Ha csak nevetnél rajta egyet akkor elfogadom, hogy én vagyok a dilis és reagálom túl a dolgot...*Letörlöm arcomat, majd a hálószobám felé sétálok és becsapom magam mögött az ajtót. Örülök neki nem arról van szó, csak nem ilyen belépőt kellett volna kitalálnia.
Az ágyamhoz sétálok, majd el is dőlök azon és úgy pityergek még egy picit magamban.*

Tárgy: Re: Great Peter Street 6 Szer. Szept. 08, 2010 11:17 am

*A megjegyzésre a mosolya más színezetet kezd ölteni: visszafogott, tartózkodó, lassan bezárkózó lesz és mintha Ada egyetlen rossz mozdulatára repülne is az átok. Valami ki nem mondott, fenyegető van benne, amit csak a legtapasztaltabbak ismerhetnek fel, olyan ember, aki évek óta ismeri ezt az alakot és nem csak röpke két éve. Anthony ismeri az ilyet nagyon jól, ahogy Eric is, és egyikőjük sem akadna egy ilyen Orpheus útjába önszántából.
Leereszti a kezeit a törzse mellé, rögtön utána zsebre vágja őket és nekitámaszkodik az ablaktámlának, miközben kifelé kezd bámulni, az esőbe. Az esőcseppek valahogy most jobban izgatják a fantáziáját. Vagy mégsem? Ezen a férfin olyan nehéz eligazodni*
-Befejezted?- *a hangja mostmár határozottan hidegen cseng, s mikor visszafordul, nyoma sincs a kedves, drága jó Orpheusnak. Amit itt látni, az a Minisztérium egyik ölebe, sem több, sem kevesebb. A protokolnak megfelelően érzelem nem tükröződik a hangjában vagy a vonásain, a tartása egyenes, nemesi angol. Iszonyúan dühös, de mindig jól el tudta rejteni ezt a nemtörődömség és az egykedvűség álcái mögé. Az ajtóbecsapásra felhúzza a szemöldökét és fittyet hányva a magánszféra szentségére, kinyitja a becsapott hálóajtót, megáll a küszöbön mellkasán összefont karokkal, egyelőre ugyanazzal a közönnyel a képén, mint az előbb*
-Tudtad jól, milyen férfival állsz össze, mikor elfogadtad, hogy járjunk. A Minisztérium a közvetlen felettesem, nekik tartozom engedelmességgel. A munkaköri leírásomban az már nem szerepelt, hogy neked is külön felvilágosítást kell adnom a munkám nehézségeiről. Balesetek mindig történnek. Tanulj meg együttélni ezzel. Nem haltam meg, csak sérüléseket szenvedtem el és már felépültem. Habár az is igaz, hogy a fél szememre egy életre félvak maradok.- *sötét mosollyal az arcán simít végig az említett területen*
-Ha akarod, felőlem itt helyben befejezhetjük az egészet. Látom nem tűröd valami jól, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnéd. Ilyen az életem.- *mostmár határozottan keményen cseng a hangja, eltűnt belőle még a minimális gúny is. Tárgyilagos, rideg. A düh jelei és Ada még sosem láthatta dühösnek. Nem volt miért*
-Ha nem tetszik, kiadhatod az utam, de ennél többet, mint amit most elmondtam, nem fogsz kihúzni belőlem. Minisztériumi titkokat nem osztunk meg külsősökkel, még ha az rokon is. Van, aki ezt megérti, -*például Lucy. Ő nem is kérdezte, honnan vannak a sebek és az álca. Inkább kiröhögte nyíltan Orpheust*- és van, aki saját személye fontosságában elvész és azt hiszi, jogos a tudásra, holott nem így van.- *mintha Adára célzott volna? Talán... Leheletetlen, egyszerűen lehetetlen tisztán értelmezni, kire mondhatta mindezt*
-Szivem.. további kellemes napot.- *ellöki magát az ajtófélfától és határozott, megnyújtott léptekkel elindul kifelé, át a nappalin, az előszobába érve az akasztóról leveszi a kabátját és magára kanyarítja. Mindez jó két-három percébe telik, mely alatt, ha Ada netán szeretne valamit hozzáfűzni, szabad a gazda, várja a megjegyzéseket*

Hozzászólások száma : 47 Join date : 2010. Sep. 03.

*Mikor belép a szobába nem fordulok felé. Továbbra is az ágyon fekszem és úgy hallgatom őt végig. Hallom, hogy mérges rám, de nem értem, hogy miért, így inkább csak halkan hallgatom őt, majd meg is értem a haragját. Teljesen félreértett. Ebben a kapcsolatban úgy tűnik elég sok a félreértések száma...lehet, hogy igaza van és nem kéne folytatni. De nem tudnék nem vele lenni. Minden porcikámmal szeretem, különben nem mondtam volna meg neki és lehet, hogy nem is lennénk most itt.
Mikor befejezi a gondolatmenetét és kisétál a szobából letörlöm könnyeimet, majd utána sétálok, de tartom a tisztes távolságot. Mélyen a szemeibe nézek, majd halkan meg is szólalok.*
-Félre értettél engem! Én teljesen elfogadtam, hogy ilyen a munkád....Egy auror apa mellett ez nekem elég könnyű. Ő minden nap sérülésekkel jön haza, sőt van amikor csak egy levelet kapunk, hogy egy időre kórházban marad, nah meg a balesetekkel nagyon is együtt tudok élni...Ha nem tudnád gyógyító vagyok akár semmiségnek hiszed akár nem. Én teljesen elfogadtam azt, hogy nem mondhatod el, hogy mit miért csináltál. Nem is szoktalak ezzel zaklatni...Csak tudod elég ijesztő, ha a barátodról egy "idegen" férfi hozz híreket. Nagyon sajnálom, ami veled történt tényleg, de nem kellett volna így kezdened a dolgot. Megrémültem és mikor kimondtad a neved minden eszembe jutott amit el tudsz képzelni, minden olyan ami csöppet sem vidám dolog. A legelső az volt, hogy meghaltál...Majd mikor kijelentetted, hogy minden rendben a szemeden kívül egy picit megnyugodtam, de nem teljesen, mivel nem értettem, hogy miért küldtek e miatt ki valakit....Szeretlek Orpheus és előbb lennék öngyilkos mint hogy az ellenkezőjét kimondjam. Nekem semmi bajom a munkáddal, sem veled! Csak meg kell értened azt is, hogy aggódtam érted, vagyis aggódom érted...*Ismét könnyek szöknek a szemeimbe. Úgy tűnik a mai nap egy síros nap lesz. Egy ideig még a szemeibe pillantok, majd odasétálok hozzá és átölelem beletemetve az arcom a mellkasába. Remélem nem lök el és megnyugszik.*

Tárgy: Re: Great Peter Street 6 Hétf. Szept. 13, 2010 12:30 am

*Félreértések? Ugyan mit lehet azon félreérteni, hogy Ada szokás szerint túldramatizál olyan dolgokat, amelyeket nem állna jogában? Azért felpofozhatta volna nyugodtan Orpheust, hogy hülye viccet űzött vele, de hogy a szemére vesse, mennyire aggódott, ahhoz végképp nem volt joga. Ennek teljes tudatában férfiúnk haragja teljességgel megállja a helyét minden zokszó és ellenvetés nélkül.
Majdhogynem érdeklődve pillant le a most felettébb mélynövésűnek és szűk látókörűnek elkönyvelt nőre maga előtt. Félreértette, no persze. Gűnyos horkantást hallat erre a megjegyzésre, de inkább kommentárok nélkül hagyja. Úgy a fair és kielégítő, ha hagyja, hogy elmagyarázza a nő saját álláspontját is. A nagyon sajnálja résznél megvillan az ép szeme. Fenyegetés van benne. Kimondatlan indulat tombol, amire a félig fehéres, félig kékes másik szem ijesztő látványa még rátesz egy lapáttal*
-Szóval sajnálod? Felvilágosítalak róla, nincs semmi, ami jobban idegesítene a világon a sajnálatnál. Senkiére nincs szükségem, Ada. Főképp nem a tiedre. Még mindig nem tudsz kezelni engem. A legtöbb, ami ebben a helyzetben elfogadható lett volna, az egy pofon verés, de semmi semmi több a szidást persze beleszámítva. De te túl fontosnak tartod magad és a saját kis aggódási rohamaidat ahhoz, hogy felfogd a szerepköröd. Én borsos áron tanultam meg, kivel mennyit engedhet meg magának az ember. Nem vagyunk pusztán barátok, hanem szeretők is. És a jó szerető tudja, mikor kell leállni a túldrsamatizálással és a nyafogással. Te most csak nyafogtál és könnyeztél, mintha még nem hallottál volna rossz híreket. Meghalni nem fogok egyhamar, ezért igazán nem kell aggódnod.- *idegesen beletúr a hajába, de szinte azonnal egy mérges kiáltás hagyja el a száját saját lobonca látványára. Pálcája csak egy villanás erejéig látható, majd a haja aláhullik és elég a levegőben. Mintha különféle kémiai reakciókon ment volna keresztül pár tizedmásodperc leforgása alatt. A haja ismét a régi, rendezett és ápolt azzal a különbséggel, hogy a bal szeménél meghagyott egy hosszabb sávot, hogy eltakarja a sérült szemet*
-Nem kezelem jól, ha aggódnak értem. Tanuld meg elűzni ezt az érzést. Engem és téged is egyaránt hátráltat a haladásban.- *a hangja ismét semlegesbe megy át az előbbi közjáték feletti zavartsága miatt. Ha semleges, legalább nem lehet téves következtetéseket levonni belőle. Az ölelésre egyáltalán nem reagál, mintha a nő csak egy üres, lelketlen szobrot tapogatna. Lelkiekben messze nincs itt. Végül hallhatóan újra hangosabban kezd lélegezni*
-Engedj el. Elmegyek. Legalább három napig nem szeretném, ha találkoznánk. Utána keresni foglak szigorúan délután vagy estefelé. Lucy üdvözöl, Sophie és Amadeus úgyszintén. Szervusz.- *ha netán Ada tovább kívánkozna így maradni, igenis ellöki magától a nőt és azonmód felöltözve, némineműleg még vizesen kilép a lakásból döngve csapva be maga után az ajtót. Ám egy papírfecni kihullott a zsebéből és ő észre sem vette. Ha a nő utána akarna menni, felesleges. A lépcsőn lement elhoppanált, ki tudja, hova. Ő sosem mondta meg a saját címét Adának. A papíron pedig ennyi áll: ”Találkozzunk ma este nyolckor a Savoy éttermében. Szeretnélek látni. Rachel”. Tehát ma este már nyilvánvaló, hol lesz Orpheus. A kérdés az, Ada meg akar tudni róla többet vagy kivárja a három lenyugvási napot és elássa az emlékeket mélyen a lelkébe?*

Hozzászólások száma : 47 Join date : 2010. Sep. 03.

*Megijedek Orpheus tekintetétől. Még sosem nézett így rám mint aki legszívesebben pofon várna engem és üvöltene. Nem értem miért értem ezt el nála. Nem értem miért baj az, hogy aggódom érte, hisz ez egy természetes dolog az embernél, hogy aggódik azért akit szeret, de úgy tűnik ezt Ő nem fogja tudni elfogadni.....Szerető....milyen lekicsinyítő szó ez. Általában arra a nőkre mondják akik csak másodikként élvezhetik a férfi társaságát. Vagy legalább is nekem ez a szó ezt jelenti.
Már nem merek megszólalni a végén egy életre elkergetem őt, pedig csöppet sem akarom ezt akármennyire is csalódtam most benne továbbra is SZERETEM őt, de vajon ő még mindig viszont szeret vagy már csak egy nő vagyok a tömegből?
Ne sajnáljak semmit és ne is aggódjak értem...Szóval legyek olyan mint ő...Merev, jégszobor. Ha neki az kell akkor megkaphatja, de lehet, hogy nem fog örülni neki, bár ha nem tud elfogadni olyannak amilyen vagyok lehet tényleg nem kéne folytatni ezt a kapcsolatot.
Fontosnak tartom magam, nah persze...Ezért nem aludtam át éjszakákat....De mindegy is, úgy tűnik bűn számára, ha valaki érez valamit a szereteten kívül más iránt, de még talán az is sok.
Miért lett ilyen? A régi Orpheus sokkal jobban szerettem, azt akivel el tudtam hülyéskedni, azt aki ha szomorú voltam biztonságot nyújtó karjaiba vett. Most ez a férfi teljesen eltűnt és helyette csak egy rideg jégszobor áll előttem.
Ölelésem nem viszonozza, így elengedem őt teljesítve kérését. Három nap? Hát legyen...kibírtam már több hónapot nélküle, azt hiszem azt a három napot is ki fogom főleg egy ilyen találkozó után....Nem is bánnám, ha később jönne vissza. Jelenleg én sem vagyok kíváncsi rá és nem kívánom a társaságát. Elvárja tőlem, hogy olyan legyek mint ő, hogy megértsem őt, de ő meg sem próbálja elfogadni a hülyeségeimet. Ez vicces.
Semmit mondó tekintettel hallgatom szavait, majd nézem végig ahogy távozik. Egy ideig csak az ajtót figyelem, majd lesütöm tekintetem és ekkor pillantom meg azt a kis cetlit amit azonnal fel is veszek és el is olvasok.
Szóval találkozója van Rachellel...A szívem megáll egy pillanatra a név láttán. Tudom ki ő, de azt nem tudom mit akar Orpheustól...lehet, hogy ezért szólított szeretőjének? Nem az nem lehet...De akkor mi van ezzel a nővel? Meg kell tudnom...nem tudok várni erre egy életre.*

Tárgy: Re: Great Peter Street 6 Csüt. Okt. 21, 2010 8:04 pm

[Úgy két órával a Savoy-ban történtek után]

*A függöny legördült tehát, a színjátéknak vége. A mai előadást volt, ki élvezte, volt ki szidta, s olyan is volt, aki maga is részt vett benne. Tartalmas és fordulatos játékot kapott az éhes nézősereg, a londoni standardoknak megfeleltek a színészek. Rachelt hazakísérte Orpheus. Pár szót váltottak még a kapualjban, hogy aztán búcsút vehessenek és a nő hazatérjen szeretett férje oldalára.
Ő pedig gondolkodóba esett. Komolyan gondolkodni kezdett rajta, hogy Rachelnek és Adának, de legfőképpen Adának igaza volt. Borzalmasan viselkedett vele szemben, de nem szereti, ha számon kérik. Semmijen formában. Ezzel együtt eljött az ideje, hogy fejet hajtson és bocsánatot kérjen, márpedig ilyesmit szökőévben egyszer, ha tesz. És csakis barátnőkkel. Bár legyünk reálisak. Hány barátnője is volt? Az iskolai pályafutása alatt úgy kettő, Rachel volt az első komoly, ami nagyjából hat évet tartott és Ada a második igazán komolynak vehető, pedig csak úgy egy éve, ha együtt vannak. De az egy év mégis, nem tekinthető csekélységnek. Ha nem szeretnék egymást, már régesrég szétmentek volna.
Átvágott tehát a Victoria Tower parkon, ami úgy fél órájába került, de visszafogottabb járása miatt legalább háromnegyed óra, mire kiért a Great Peter-re. Most éppen Ada panelházi bejárata előtt szobrozik. Feljött a lépcsőn ugye és újra itt áll, de ezúttal (háhh, volt odahaza a saját lakásában is) egy egyszerű, térdig érő, fekete szövetkabát van rajta, alatta egy fekete ing és hozzá fekete farmer. Tükrözi a hangulatát merőben. Istenesen nagyot szusszant, mielőtt kopogásra emelné a kezét. Három ütemes koppanás az ajtólapon*
~Kérlek, nyisd ki és felejtsük el, ami történt. Kérlek...~ *magában sűrűn fohászkodik, hogy megtörténjen a csoda és Ada ajtót nyisson még neki*

Hozzászólások száma : 47 Join date : 2010. Sep. 03.

*Egy kisebb sétálás után az egyik parkban úgy döntöttem haza jövök mielőtt az utcán változnék vissza, ám mivel már nagyon átfagytam így a hoppanálást választom amivel seperc alatt haza is érek. Bekapcsolom a tévét és valami hülye sorozatot nézve várom még meg azt a fél órát, hogy átváltozzak. Nem szívesen kezdenék el úgy fürödni vagy felvenni a hálóingem, hogy közben férfi vagyok. elég furcsán is néznék ki.
szerencsére mivel nagyon jól sikerül a bájital így időben vissza is változom és mindenem olyan mint a régi. Na jó egy dolognak örültem volna, ha eltűnik, de sajnos ehhez kevés egy kis bájital. Lassan rá is veszem magam, hogy elmenjek a fürdőszobáig, ahol egy kényelmes, meleg fürdőt veszek. Nem sietek, hisz hova mennék? Este van és holnap nem kell dolgoznom, amit nagyon imádok. No persze nem azt mondom, hogy nem szeretem a munkám, csak azért jól jönnek a kis pihik.
A félórás fürdés után bele is bújok a hálóingembe, amit csak akkor merek felvenni, ha egyedül vagyok, mert nagyon is kilátszik a seben...És ez kicsit röhej, hisz az ilyen hálóingeket főleg azért tervezték, hogy a férfiaknak tessenek a nők...Nah mindegy is. Néha azért jó ilyet felvenni.
Egy fagyival és egy pokróccal a kezemben indulok vissza a kanapémra, hogy megnézzek még egy filmet mielőtt lefekszem. Az ilyet szeretem a legjobban, csak mindig bealszom a végére és másnap fájó nyakkal ébredek fel.
Már éppen bekapcsolta a tévét és kényelmesen elhelyezkedtem mikor meghallom a kopogást. Vajon ki lehet az ilyen későn? Én senkit sem hívtam meg és biztos, hogy anya meg apa sem fog ilyenkor átugrani hozzám, főleg nem úgy, ha nem szólnak előtte.
Mielőtt ajtót nyitnék gyorsan magamra veszem a köntösöm, majd az ajtóhoz sétálva belekukucskálok a kis kukucskálóba. Meglepetten veszem észre Orpheust.
Vajon mit akar ilyen későn? Nem azt mondta, hogy majd csak holnap után-után fog jönni?
Lenyomom a kilincset, majd kinyitom az ajtót és semmitmondó arccal nézek végig Orpheuson.*
-Hát te? Nem azt mondtad, hogy három nap múlva, szigorúan délután, vagy este jössz vissza és addig meg jobb lenne nem találkozni?*Teszem fel a kérdésem egy csipetnyi gúnnyal. Lehet, hogy most fogom elkergetni örökre?*

Tárgy: Re: Great Peter Street 6 Pént. Okt. 22, 2010 12:24 am

*A szemei alatt már meghúzódtak a halvány, de jelen levő kis fekete foltok, amik a fáradtságát, kimerültségét jelzik ékesen, de nagyon nagyon éles szem kell ahhoz, hogy még a jó fényviszonyok mellett is észrevegye valaki.
Az ajtónyitásra rápislog Adára és.... bekapja az első szúrást. Számított valami ilyesmire, ezzel együtt nem mondhatná, hogy jujj, de boldog lett most tőle hirtelenjében*
-Ez jogos volt, igen.- *plafonbámul egy másodpercig, majd ismét Adát. Hol is kezdje?*
-Lehiggadtam és beláttam, hogy igazad volt és.... szeretném megértetni veled, miért hiszem, hogy részben nekem is igazam volt. Jó lenne közös nevezőre kerülnünk, mert részemről igazán sajnálom, ami történt és bizonyos dolgok, tények végre helyretettek ilyen téren.- *nevezetesen Rachel bokarúgása és fejmosása, aminek Ada is tanúja lehetett*
-Esetleg bemehetnék?- *finoman próbál célozni rá, hogy talán nem a legjobb hely az ajtóban állva megbeszélni a személyes problémáikat*

Hozzászólások száma : 47 Join date : 2010. Sep. 03.

*Nem lehet egy ilyen férfinak ellenállni. Most el kéne őt küldenem és hagynom, hogy hadd harcoljon a bocsánatkérésemért, de mégsem tudom ezt megtenni. Remélem őszintén mondja ezeket a szavakat és nem egy újabb átverés az egész. Orpheus miért kell neked mindent titkolni? Így hogy bízzak meg benned?*
-Én is sajnálom azt ami történt....*Lesütöm tekintetem, majd félreállok az ajtóból és egy mozdulattal beinvitálom őt, majd amint belépett becsukom az ajtót és a kanapé felé mutatva elindulok kikapcsolni a tévét.*
-Rögtön jövök!*Gondolom jól esne neki egy tea, így kisietek a konyhába és összedobok egy teát neki, meg egy kis rágcsálni valót...Tudom ez most komoly beszélgetés lesz, de hátha megkívánja vagy nem is tudom. Amint visszatérek a nappaliba átnyújtom neki a bögrét és a tálat az asztalra helyezem, majd leülök vele szembe.*
-Figyelek!*Le sem veszem róla a tekintetem. Remélem tényleg minden rendbe jön és nem lesz legközelebb ilyen...Annyira jó lenne jobban megismerni őt, csak nem hagyja. Miért titkol el ennyi mindent? Bízhatna bennem, hogy nem fogom hátba támadni vagy bármi ilyesmi...Én nem vagyok ilyen és ennyi idő alatt, már megismerhetett volna...Lehet, hogy nem bízik bennem? Orpeus miért kell neked ilyen bonyolult léleknek lenned?*

Tárgy: Re: Great Peter Street 6 Hétf. Okt. 25, 2010 9:18 pm

*Nos, ha bemehet, hát bemegy és a nappaliban helyet foglal annak rendje és módja szerint. A teára majdhogynem hálás pillantást vet, de ezt még idejében elpalástolja. Fő a komolyság és a megingathatatlanság. Mielőtt belekezdene, kissé megköszörüli a torkát, hogy megadja az előhangot az egésznek*
-Khm, nos .... Az elején akkor. Hibáztam. Íme az okaim: Gyerekkorom óta megszoktam, hogy senkire ne nagyon támaszkodjak a közvetlen szeretteimen kívűl, ami alatt szigorúan a vérrokonaimat értem, nem másokat. Amikor apám meghalt a roxforti csata idején, valami megszakadt bennem. Azóta képtelen vagyok kitenni bárkit is annak, amit akkor átéltem. A példaképem odalett, az anyám összeomlott, majd meghalt nem sokkal apám után. Sírba vitte a fájdalom. Nem akartam és most sem akarom ezt. Azzal együtt, hogy te tökéletesen megérted a helyzetem, nem akarom. Hadd mondjak ezentúl annyit el, amennyi teljes mértékben szükséges és nem többet. Hadd legyen nyugodt a lelkem, hogy ha nem tudsz mindenről, egy nap újrakezdhetsz mindent, ha esetleg én belehalok egy saját hülyeségembe. Ada, annyira mérhetetlenül szeretlek, hogy nem bírnám elviselni a gondolatot, hogy esetleg megásom a sírod a saját felelőtlenségemmel.- *kezét a nőére teszi, ha amaz hagyja, sőt magához is öleli*
-Szeretlek, Kicsim az életemnél is jobban és nem bírnám, ha bajod esne. Nem és nem. Rajongásig szeretlek és egy nap meg akarom kérni a kezed, ha letudtam ezt a mostani feladatom. Az úgy még három hónap. Utána... Utána fel akarom tenni a kérdést majd.- *végigsimít a nő arcán olyan lágy szeretettel, amit eddig alig-alig mutatott meg és Adán kívűl csak Rachel láthatta ezeket a lágy vonásokat. Megindítóan gyönyörű most még a sérült szemével együtt is*

Hozzászólások száma : 47 Join date : 2010. Sep. 03.

*Komoly tekintettel hallgatom végig Orpheus szavait...Teljesen új dolgokat mond el magáról aminek nagyon örülök, mert ezzel úgy érzem közelebb engedett engem hozzá. Nem tudtam, hogy a szülei meghaltak idő előtt. Szomorú történet és nagyon édes amiért ennyire félt engem...Csak félre értett azt hiszem, de nem is baj, legalább ezt is megtudtam és ez nagyon jó. Természetesen hagyom, hogy átöleljen, hisz nagyon hiányzott már ez nekem és szeretem a közelségét. Egy mosoly kúszik arcomra a kedves szavait hallva, ám azonnal eltűnik mikor a lánykérésről kezd el beszélni. Nagyokat pislogok rá.
Most ezt komolyan mondta? Meg akarja kérni a kezem?...Miért kellett ezt most elárulnia?....Most három hónapig azon fogok izgulni, hogy milyen lesz a lánykérés és mikor teszi fel a kérdést!...Na jó most hagyd abba Ada és próbáld meg ezt elfelejteni?...De hogyan lehet?...Áááh! Mindig elhúzza előttem a mézes madzagot, aztán meg hagy kínozni.*
-Én is nagyon szeretlek Orpheus és ezt a lánykérést nem kellett volna felhoznod, mert most szenvedni fogok e miatt.*Nevetem el magam, majd jobban odabújok hozzá. Nagyon jól esik ez a gyengédsége. Új oldaláról ismerem meg és ez nagyon kellemes.*
-És nagyon szépen köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem, de én ezt eddig is elfogadtam. Megértem, ha nem mondhatsz el mindent a munkádról meg ilyenek, de azért jobb lenne, ha kicsit közelebb engednél magadhoz. Teljesen úgy érzem, hogy egyáltalán nem ismerlek, mert alig tudok rólad valamit. Nem kell mély dolgokat elárulnod, de örülnék neki, ha kicsit jobban megnyílnál!...Mellesleg nem az volt a bajom, hogy nem tudtam, hogy hol vagy, hanem az, hogy ilyen komoly dologgal viccelődtél! Nem azt mondom, hogy nem lehet viccelődni, csak ha az egészségről van szó azt komolyan veszem...Tudod már csak ilyenek a gyógyítok.*Egy széles mosollyal arcomon nézek a szemeibe, majd egy lágy csókot adok az ajkaira.*
-Annyira örülök neki, hogy haza jöttél! Nagyon-nagyon hiányoztál!*Egy újabb csókot lehelek az ajkaira, majd csak élvezem az ölelését, a közelségét.*

Tárgy: Re: Great Peter Street 6 Csüt. Okt. 28, 2010 4:15 pm

*Hát igen, teljesen új dolgokat sütött most el. Szokásához híven tartogat még mindig pár friss és ropogós hírt Ada számára. Na meg az est folyamán még lesz néhány megmozdulása, ami leakaszthatja a nő állát a helyéről. De ne szaladjunk ennyire előre ám. A leánykérést meg teljesen komolyan gondolta. Adával szemben ilyen téren mindig is rettentően véresen komolyan vett mindent, így a házasság gondolatát is már jócskán átrágta. Nem beszél a levegőbe, sőt erre a bizonyíték az, hogy az édesanyja eljegyzési gyűrűjét fogja a nőnek adni, már ha elfogadja az ajánlatot Ada és hozzámegy majdan.
Az ölelés során odavonta ám magához kedvesét és most el nem eresztené. Van hely az ölében bőséggel, nem kell sehová sem sietni onnan. Biztonság és melegség- ezt tudja jelenleg nyújtani szívszerelmének, de ebben minden benne van, amit jelenleg iránta érez*
-Ejnye, hát ekkora kínokat kell kiállnia egy reményeim szerint leendő menyasszonynak? A türelem erény, Szívem, ezt jobb, ha megjegyzed.- *neki meg ideje, mint a tenger, így az a három hónap tényleg három hónap lesz és azután feleségül kéri ezt a bolondos skót nőt itt, az ölében. Végre meg szeretne állapodni, családra vágyik, feleségre és gyerekekre. Normális igények egy harmincas éveit élő férfitől*
-A jobban megnyílásról még tárgyalhatunk. A humorom pedig elég sötét, erre már rájöhettél.- *akkor sem állja meg vigyorgás nélkül. Tény, hogy morbid humora van és ezen se mostanában óhajt változtatni. Persze még egyszer nem játszaná el ugyanezt, egyszer elég volt összekapniuk ilyen kis semmiségen.
Szorosabban, egy leheletnyivel talán érzékibben öleli magához Adát, mint eddig. Keze a nő derekán pihen biztos kézzel tartva őt jelét sem adva, hogy ereszteni óhajtja. A csókot is addig nyújtja, míg levegő után nem kapkodna kedvese. Keze végigzongorázik a hátgerincen leheletfinoman, épphogy érzékeltetve a jelenlétét és a hangulat némiképpeni komolyra fordulását*
-Szívem... Maradhatnék esetleg?- *suttogja Ada fülébe a bűvös szavakat. Felhívás keringőre. Kérdés, elfogadják-e*

Hozzászólások száma : 47 Join date : 2010. Sep. 03.

*Jelenleg....Na jó eddig is, vagyis mióta összejöttünk Orpheussal a legszerencsésebb nőnek érzem magam és az elmúlt pár perc csak megerősíti bennem ezt. Igaz sok mindent meg kell szokni a jellemében, de összességében nagyon is egy rendes fickó, aki törődik azzal akit szeret és ennél több nem is kell.*
-Nah igen sokan mondták mert ezt nekem..Nem is értem, hogy miért!*Nevetem el magam. Hát én sem vagyok tökéletes és sok mindenben türelmetlen vagyok...De ezt a lánykérését kivárom, különben meg csak elrontanám és legalább hagyott egy csomó gondolkozási időt...Bár lehet, hogy ezt nem is kell átgondolnom, hisz szeretem ő is engem. De nem szabad most erre gondolnom. El kell felejtenem, hogy ezt elmondta. Meglepetésnek kell lennie, csak úgy lesz hatásos...Na jó nem, de akkor is jobb, ha elfeledkezek róla.*
-Akkor majd kicsit kiszínesítjük! mellettem ez úgy sem lesz nehéz...Mellesleg meg van mikor egy sötét humort is nagyon jónak találok....Csak azért annak is vannak határai...De majd legközelebb nevetni fogok rajta....Csak akkor te se nézzél hülyén rám amikor én próbálok viccelődni.*Ha már én megpróbálom elviselni a sötét humorát akkor úgy illik, hogy ő is elviseli, ami tudom nem könnyű mert imádok hülyéskedni és mindenkit ugratni...Még nem nőttem fel teljesen, de én ezt nem bánom és úgy tűnik Orph sem.
Milyen jó annak a férfinak a karjaiban lenni akit imádsz és becsülsz. Ezt is régen éreztem...Sőt talán most először, hisz az exek nem mondhatók túl romantikusaknak...Inkább pofoztak és erősen szorítva ráncigáltak...Milyen vak voltam akkor....De most szerencsére nem, tisztán látok és ez nagyon jó. Kellemes az érintése, a "simogatása" kissé libabőrös is leszek tőle amit nagyon is pozitívan kell értelmezni.*
-Hogy tehetsz fel ilyen hülye kérdést Orph?...Persze, hogy maradhatsz ez nem is kérdés...A barátom vagy akkor jössz ide amikor csak akarsz. Persze logikusabb csak akkor jönni mikor én is itt vagyok, de az én otthonom a tied is. Majd kapsz is tőlem kulcsot, ha szeretnél.*Nézek boldogságtól csillogó szemekkel az övébe, majd én lopok tőle egy hosszú csókot.*

» Oxford street