Savoy étterem

Tárgy: Savoy étterem Hétf. Szept. 13, 2010 12:49 am

Később

Hozzászólások száma : 5 Join date : 2010. Sep. 13.

*Este nyolc óra van. A Savoy hotel étterme szokás szerint teltházzal büszkélkedhet. Rengeteg híres és hírhedt embert lát vendégül estéről estére, s így van ez most is. Jelenleg ide foglaltatott asztalt a mugli gazdasági miniszter üzleti tárgyalás céljából, a Mágiaügyi Minisztérium Varázsbűn Üldözési főosztályának vezetője a feleségével készül vacsorázni, vagy éppen itt van Rachel Nestor is Orpheus Black társaságában. A híres színész duó éppen most lépte át az étterem küszöbét. A nő nyakban összeérő, vérvörös koktélruhát visel. Lágyan simul az alakjára kiemelve a tökéletes csontozatot, a bőr márványfehérségét és a csípő igéző vonalát egyben. Az oldalán Orpheus tökéletesen feketében feszít, rászabott öltönyben. A régi, londoni álompáros újra együtt. Az emberek nem is restek diszkréten összesúgni a hátuk mögött, amint elhaladnak az asztaluk felé. Rachel enyhe félmosollyal nyugtázza a kiváltott hatást. Mi tagadás, világ életében élvezte a rivaldafényt, most meg plánesőt.
A pincér kézségesen betolja alájuk a székeket, a menüt Orpheus előtt hagyja, fehér félszáraz bort ajánl kezdésnek, a többit pedig az ételek függvényében fogja majd. A férfi csak egy biccentéssel adja tudtára, hogy rendben, így megfelel, hozhatja a bort*
-Igazán... megváltoztál a két év alatt, mióta láttalak.- *Rachel ujjait egybefűzve felkönyököl az asztalra, állát az ujjain pihenteti, miközben tekintetét le nem venné a férfiről*
-Hiányoztál, kedvesem, borzasztóan. Neked is a Broadwayre kellett volna jönnöd ahelyett, hogy ... bizonyos más elfoglaltságoknak hódolsz.- *tekintettel van rá, hogy nem hangoztathatja Orpheus tanárságának tényét, mert egy mágusiskolában tanít*

Hozzászólások száma : 47 Join date : 2010. Sep. 03.

*Sok munkám van még nyolc előtt, hisz valamit kell kezdenem magammal, ha nem akarom, hogy Orpheus felismerjem és szereznek kell az étteremben egy olyan asztalt ami a legközelebb van hozzájuk. Azt hiszem az utóbbi lesz a legnehezebb, mert az arcom nem nehéz eltorzítani, csak egy kis bájital és kész is vagyok....
Ahogy elkészítettem a bájitalt meg is iszom majd várom a várt hatást...Nos igen nem szép látvány, de azért hatásos csak a hajam túl feltűnő, így azt is meg kell változtatnom. Pár pálca suhintás után igazi úri frizurát csinálok magamnak....TÖKÉLETES így az égvilágon senki nem lenne képes felismerni. Már nincs sok időm hátra nyolcig és még az asztalokat el kell rendeznem, de mielőtt bárhova is mennék pálcám segítségével egy fekete öltönyt, cipőt, ballonkabátot és kalapot varázsolok magamra.
Ennél jobb összeállítás már nem is lehetne. Ahogy elkészül a remek művem sietős léptekkel rohanok ki a lakásból egyenesen az étterem felé, ahova fél nyolckor már be is érek. Sokan vannak, de ez nem gond nekem.
Az ajtóban álló faszi azonnal megállít, hogy mit szeretnék. Őszintén elmondom az óhajom, de csak felnevet. Nem árulja el az asztal számát, így hát egy kis segítséget kell kérnem a pálcámtól. Természetesen nagyon óvatosan csinálok mindent, nem akarom, hogy bárki is észre vegye. Amint sikeresen végrehajtottam egy egyszerű kis bűbájt meg is szerzem az asztaluk számát és le is foglalom a mellettük lévő asztalt egy nagyobb összegű dohánnyal. Nah igen a pénz nagyon jó hatással is tud lenni az emberekre.
Amint helyet foglalhatok az asztalomnál izgatottan várom Orpheusék érkezését ami pont nyolckor meg is történik. Tekintetemmel azonnal a nőt mérem fel.....Hisz ő gyönyörű...NEM ADA nem sírhatsz....Te most egy férfi vagy és azok NEM sírnak, azok mind csak jégből vannak...
Mivel pont úgy ülök, hogy szépen rálátok az asztalra, így nem is túl feltűnő az, hogy folyton őket figyelem főleg a kalapom mögül.
Gyűlölöm ezt a nőt! Ő dobta Orpheust akkor mit akar tőle még? Nem érdemli meg!....A gondolataimból a pincér zökkent ki aki azonnal bórral kínál engem. Egy halvány mosollyal el is fogadom, majd leadom a rendelésemet és tovább figyelem Orpheusékat.*

Tárgy: Re: Savoy étterem Hétf. Szept. 13, 2010 2:19 pm

*Két kerek éve, hogy utoljára randevúra vitte Rachelt. Ott kérte meg a kezét és ott kosarazták ki. Továbbá a nő közölte, hogy el akar menni a Broadwayre és jőjjön ő, Orpheus is vele. Ő meg erre mondott nemet. Így nem maradt más hátra, mint hogy az álompáros megszűnjön létezni és ki-ki menjen a maga útján: az egyik New Yorkba, a másik Budapestre. A nő szerepeket kezdett vállalni, a férfi tanításba fogott újra. Rachel férjhez ment időközben egy híres rendezőhöz, Orpheushoz új szerelem köszönt be.
Most mégis itt ülnek egymás társaságában és éppen egy közös vacsorát készülnek elkölteni, akárha visszaugrottak volna az időben két évet. Rachel még mindig ugyanolyan páratlanul gyönyörű és elragadó, mint volt. A vörös színt mindig is csak neki tartogatta és erről a jó szokásáról most sem mondott le. Talán ezért is ül a férfi arcán olyan halvány, de ravasz mosoly pár másodpercig? Vagy csak túl jól szórakozik valamin? Ki tudja...*
-Úgy gondolod?- *szórakozott mosollyal az arcán pillant fel a nőre. Rachel elragadó és mégis... mostmár nem ugrál úgy a szíve, mint régen. Ezzel mindketten így vannak és tisztázott tény is közöttük. De azzal együtt a legjobb barátság fonalát sikerült megőrizniük, még ha a látszat azt is mutatja, hogy talán újra összemelegednek a közeljövőben*
-Talán igazad van. Lehet, hogy akkor ma is ép lenne a szemem.- *önkénytelenül is a szeme alá érinti a kezét, mintha lesöpörne egy eltévedt szempillát. Tény, hogy a kár maradandó és ezt már semmi nem fordítja vissza. Átok okozta sérülés és a gyógyíthatatlan kategóriából való*
-Még nem is gratuláltam... Tehát gratulálok.- *visszafogott mosolya sokmindenről árulkodik és ezt a nő értheti meg legjobban, mire célzott. A finom kézcsók ezután már csak ráadás, aminek hatására egyes idősebb kort megélt hölgyek élénk sugdolózásba fognak a szomszéd nagyasztalnál*
-Szivem, meg kell jegyeznem, még mindig páratlanul nézel ki. Határozottan jót tesz neked New York, de igényt tartok rá, hogy majd meglátogass a budapesti rezidenciámon is. Határozott sértésnek venném, ha nem értékelnéd fel az új környezetem kellőképpen.- *Rach ízlésére és gondolataira mindig sokat adott, ahogy most is. Hihetetlen, hogy ennyi idő után még mindig ilyen mély a kapcsolatuk. De, ha azt számítjuk, úgy hat évet voltak együtt, bőséges idő állt rendelkezésükre kiismerni egymást. Talán azért mentek szét, mert már ismerték a másik összes gondolatát és hiányzott az újdonság.
Időközben a fehérbort kitöltötte a pincér és mindketten rendeltek: kacsa bormártásban. Mindig ezt ették évfordulókon. Mert ma van bizony két éve, hogy szakítottak. Ők is azon rendhagyó expárosok sorait gyarapítják, akik képesek a szakításukat megünnepelni barátokként.
Mielőtt még kihoznák a vacsorát, diszkréten közelebb hajol a nőhöz, mintha meg akarná csókolni. Sajnos abban a percben áll be a kalapos úriember elé egy pincér a szomszéd asztalhoz, így nem látni, tényleg megcsókolta-e a nőt Orpheus vagy sem. Ellenben ők nagyon jól tudják, nem volt semmiféle csók, összesúgás viszont annál inkább*
-Kedvesem, játszunk egy kicsit. Színészkedjük el, hogy újra egymásba akarunk szeretni. A feltűnően kalapos úr szerintem minket figyel. Eléggé feltűnő, ha valaki egy étteremben fennhagyja a kalapját.- *visszafogottan elvigyorodik, miközben visszahúzódik a helyére*

Hozzászólások száma : 5 Join date : 2010. Sep. 13.

-Határozottan.- *elégedett mosollyal gusztálja Orpheus arcát a feje búbjától az álla vonulatáig, többször is. Meg kell állapítsa, hogy Orpheus hege határozottan növelt úgy a szépségén mint a kisugárzásán is. Öröm vele mutatkozni ilyen állapotában, még ha ez egy szerencsétlen baleset következménye is*
-Orpheus... Ezen felesleges rágnod magad. Ettől nem tudsz elszakadni. Elvégre a ... tárgyakért élsz-halsz, erősebb ez a szerelmed bármi másnál a világon.- *kezét megnyugtatóan a másik kézfejére ejti könnyeden. Rachel specialitása mások manipulálása és nem mellesleg Orpheus jó útra térítése*
-Én még mindig olyan mértékben bízom benned, hogy tudom, nem fogsz egykönnyen meghalni pár ilyen speciális ügyintézés során. A sérülések elengedhetetlenek, a munkáddal járnak.- *direkte burkoltan kell fogalmaznia, elvégre nem tudhatja, hol vannak elhelyezve poloskák vagy egyébb trükkök, amikkel az újságírók támadhatnak*
-Nagyon szépen köszönöm.- *önkénytelenül is végigsimít a bal kézfején, de azt nem tudni, miért is. Viszont az enyhe, bájos pír, ami az arcát elönti, arról tanúskodik, hogy valaminek roppantul örül, ami a közelmúltban esett meg és Orpheus is tud róla.
A férfi következő megjegyzésére hátraveti kissé begöndörített, vörös, hosszú haját és hangtalan nevetni kezd. A tele torokból röhögés nem az ő stílusa. Ez sokkalta művészibb és szebb*
-Hihetetlen vagy. Épp terveztem, hogy októberben nálad töltök egy hónapot. Igazán köszönöm a felszólítást, de cserébe elvárom, hogy a karácsonyt ezúttal velünk töltsd. Meg lennék sértve, ha másként történne.- *a szemei olyan vidáman csillognak és elevenen, mintha mindjárt táncra akarna az egész nő perdülni, hogy elkápráztassa az ittenieket szépségével és kellemével.
A közeledésre ő is kissé előrehajol és retiküljét az arcuk elé helyezi a másik oldalról, ahol nem takar a pincér. Hadd gondoljanak csak rosszra az emberek, ezek a bolondos emberek, akik imádnak pletykálni, bridzsezni és lóversenyekre járni, mint a legtöbb sznob angol*
-Mi is lenne velem nélküled, kedves Orpheusom?- *elégedett mosoly kúszik ismételten az arcára*- Lehet, hogy az egyik bulvárlap újonca. De rendben, örömmel belemegyek a kis játékunkba.- *a barátok ily’ módon tudnak összefogni seperc alatt, ha valami gyanúsat észlelnek. Lehet egy álca akármilyen tökéletes. Nem az alak kell felismerhetetlen legyen, hanem az egész össz feltűnésmentes, amit egy kalap erősen meghazudtolhat*

Hozzászólások száma : 47 Join date : 2010. Sep. 03.

*Inkább fülelek mint hogy nézzem őket, hisz az is bőven elég amit hallok. Úgy tűnik nagyon jóban vannak még....Ami nem is lenne gond, de vajon milyen szoros a kapcsolatuk?
Nah jah....Ő megérti, hogy sebekkel jár a munkája, csak az a vicc, hogy én is. Mindennap sebeket kell begyógyítanom és igen nem szoktam állandóan rinyálni...De nem...Én egy hisztis csajszi vagyok aki nem tud elfogadni semmit. Bocsánat, hogy nem szeretem, ha hülyét csinálnak belőlem!
Rossz ötlet volt ide jönni.....De most már legalább megvacsorázom, ha már ilyen drága éttermet kellett kiválasztaniuk a kis randijuknak. Persze a hazugság az tök természetes nála, de hogy az ember őszinte legyen az már kész katasztrófa. Nem is tudom miért erőltetem magam, hogy bebizonyítsam neki, hogy mennyire fontos nekem. Úgy tűnik ez csak egy oldalú dolog, különben nem lett volna mérges rám amiért kiborulok....Lehet, hogy nekem nem sikerült teljesen megismernek őt ez alatt az egy év alatt, de neki sem sikerült engem, pedig én sokkal nyitottabb voltam felé.
Nem tehetek róla, hogy alig beszél az érzéseiről. Én meg hogy találjam ki azokat, ha meg sem mutatja? Kezdnem hülyének érzeni magam...Ez a kapcsolat is kezd olyan lenni mint a többi...Ha nem jelent neki az a nő semmit, csak barátot akkor miért nem árulta el, hogy ilyen jóban vannak?
Fogadjuk, ha én találkozgatnék egy régi exemmel és nem szólnék neki nem nézné olyan jó szemmel a dolgot....De hát nő vagyok és köztudott, hogy a nőknek semmi joguk nincs, ellenben a férfiak mindent megtehetnek.
Mikor visszapillantok rájuk épp elkapom azt a pillanatot ahogy Orph közelebb hajol hozzá, de ekkor egy fekete valami takarja el őket...A pincér! Gyorsan arrébb kapom a fejem, de addig ismét normálisan ülnek...A fenébe!
Felpillantok a pincérre dühödten aki csak értetlenül pillant rám.
-Mit néz így? Inkább hozza a rendelésemet, farkas éhes vagyok és nem fogok várni holnapig!*Mordulok fel igen mély hangon...nah igen erre is ügyeltem. A pincér el is tűnik, majd szomorúan bambulok magam elé és kezdem el kortyolgatni a boromat....Nagyon meleg van ebben a kalapban! Hogyan bírják ki a férfiak? Le is veszem azonnal, majd beletúrok a hajamba. Most egy ideig nem pillantok rájuk, jobb az óvatosság. Inkább a boros poharammal kezdek el játszani, míg ki nem hozzák az előételt amit rendeltem.*

Tárgy: Re: Savoy étterem Hétf. Szept. 13, 2010 10:33 pm

*Magában csendesen mulat a helyzetükön. Itt ülnek ők ketten, mint barátok és közben az egész étteremben, akik ismerik, mind elkezdtek pletykálni a maguk diszkrét módján róluk. Efelől kétségtelen már csak a feléjük eső tömegnyi pillantás miatt is. Rachel páratlan szépség és ebben bizony még Adán is túltesz, de ugye a külső nem minden. A belső a legnagyobb érték mégis és ezt egy meglett, harminc éves férfi már igazán tudja értékelni. Csak előbb találják meg azt a meglett harmincast, mert ez itt épphogy nem az*
-A karácsonyt csak akkor vállalom, szivem, ha Adát is vihetem magammal.- *ím, az első meglepetés. Adát is vinni szeretné? De hát mosolyszünetben vannak, nemde? Akkor most hogy is van ez? Felfoghatatlan, hogyan forognak eme agytekervények*
-Amúgy meg...- *a szalvétát szórakozottan kezdi forgatni az ujjai közé csippentve illem ide vagy oda*- ... most éppen mosolyszünetben állunk. Elsütöttem vele azt a viccet, amit régen veled. Rosszabbul reagálta le, mint te, érzelmi szinten és... én meg felhúztam magam.- *a plafon szép gipsz domborműveit kezdi vizslatni egész nagy beleéléssel*
-Nem kellett volna, de hát nem álltam meg, hogy el ne süssem a Ruther Harrison-viccet vele. Arra nem számítottam, hogy így eltörik majd a mécses nála. Azt hiszem, őt sokkal gyengédebben kellene kezelnem, mint annak idején téged. Te... sokkal strapabíróbb voltál, szivem.- *mintha egy árnyalatnyi gúny is vegyült volna a hangszínébe, de tényleg olyannyira észrevehetetlen, hogy csak a profi színészek szűrik ki az ilyen mellékzöngéket és felhangokat a mondatokból*

Hozzászólások száma : 5 Join date : 2010. Sep. 13.

*Ujjai között ott pihen a boros pohara. Ahogy úri hölgyhöz illik, lassan kortyol és aprókat, nem siet el semmit, minden kortyot kiélvez, mintha csak az utolsó vacsoráján ülne. Annak idején a színi akadémián így tanították nekik a kőtáblás etikettet: éld meg az egészet oly’ módon, mintha az életed múlna rajta. Azóta berögződés lett belőle*
-Részemről semmi akadálya, de akkor el kellene mondanod Adának, mi van köztem és közted, nem?- *finom félmosolya mintha célzó, vérlázító lenne. Kellemes csevelyt folytat éppen a legjobb élő barátjával és közben kétértelmű megjegyzéseket tesz. Ez Rachel Nestor, a világhírű színésznő. Ám a következőkre az arca egy szobrot megszégyenítő merevségbe és közömbösségbe csap át*
-Óóóó, tehát vele is megtetted.- *búgja cseppet sem bíztatóan. Az asztal alatt valami koppan, Orpheus felszisszen és feltűnően haragos-fájdalmas arcot kezd vágni, Rachel meg annál inkább dühöset*
-Orpheus Charles Black. Ha nem ismernélek nyolc éve vagy még régebben, azt hinném, egy éretlen kölyök vagy, aki számára a halállal dobálózni csupán másodlagos dolog. Szegény nő aggódott érted és még nem tudja, hogy gyűlölöd, ha a szeretteid kifejezik az aggódásukat. Te meg képes voltál kitombolni magad rajta? Én szégyellem magam helyetted is. Komolyan, Orpheus. Néha olyan gyerekes tudsz lenni, főként, ha a kapcsolataidról van szó. Lucy sokmindent mesélt. Előttem más nőkkel is eljátszottál ilyesmiket és mindet kibuktattad. Ez a te kis külön teszted, érdemesek vagyunk-e, hogy melletted legyünk. Szégyelld magad. Holnap elmész és bocsánatot kérsz Adától, megértetted?- *a szigorú nézés és a bokán rúgás, mert az előbbi az volt- eredménye egy morgós „Igen” a férfi részéről. Egyelőre úgy néz ki, mind a ketten megfeledkeztek a kalapos idegenről a közelükben, inkább a kihozott kacsával foglalják le magukat és a minőségi portói borral, amit mellé ajánlott a főpincér*

Hozzászólások száma : 47 Join date : 2010. Sep. 03.

Miközben továbbra is hallgatózom kihozzák a rendelésemet aminek a tartalmán meglepődöm. Ennyi? Csak ennyit adnak ilyen hatalmas árért? Mi a frnac ez? Aranyból van vagy mi? Nah azt hiszem ilyen helyre sem fogok többé jönni....Legalább finom?...Hmmm...Nah ez nem semmi...De akkor sem vagyok megelégedve a mennyiségtől.
Nézek morcosan a tányéromra, majd Orpheusék felé pillantok és pont ekkor hallom meg a nevem...El akar vinni engem ehhez a nőhöz? Köszönöm de nem, nem akarok vele megismerkedni, bár neki köszönhetem, hogy most együtt vagyunk. Miért kell belerángatni az exes dolgokba? Én sem mutatom be neki az én pasijaimat...Igaz nem is vagyok ilyen jóban velük, de akkor is...Viszont, ha nem akarom, hogy megint kiboruljon akkor el kell vele mennem, ha még együtt leszünk akkor...De nehéz az élet!
Mosolyodom el magamban, majd hallom ahogy Orpheus elmeséli a történteket amire reagál is Rachel. Alig hiszek a fülemnek mikor a nő "leordítja" Orpheus fejét mint egy kisfiút aki valami nagy rosszat csinált.
Elmosolyodom a hallottakon. Tudtam, hogy nem én vagyok a hülye, hogy így reagáltam le a dolgot. Jó persze talán kicsit túlzásba vittem, de Orpheusnak sem kellett volna így felkapnia vizet. Úgy tűnik igen is van aki megért engem. Nagyot nőtt most a szememben Rachel, csak szomorú, hogy erre nem jött rá magától Orpheus...De mindegy is a lényeg, hogy megértette, hogy nem kell máskor leharapnia a fejem, ha aggódom érte.
Viszont kezdem rosszul érezni magam amiért itt vagyok. Ez teljesen a bizalomhiány jele, pedig teljesen megbízom benne, csak hát tudnom kellett, hogy mi van köztük, hogy csak a második vagyok e, vagy az első és az egyetlen.Szégyellve magam fordulok vissza a tányéromhoz és folytatom az evést.*

Tárgy: Re: Savoy étterem Szer. Szept. 15, 2010 6:32 pm

*A kérdésre felpillant a pohara mögül. Hirtelen azt sem tudja, hogy nevessen-e vagy fintorogjon, de végül az utóbbin mellett dönt. Szája elé téve a kezét, mintha valami illetlent akarna elrejteni, halkan kuncogni kezd*
-Ez most úgy hangzott, szívem, mintha a titkos csábítód lennék.- *természetesen ez nem igaz, semmi köze Rachelhez szerelmi szempontból, de maga a feltételezés mulattató. Hiszen egyáltalán nem lenne nehéz elhinni, hogy hat év után csakis barátok és nem folytatják a színfalak mögött viszony formájában a szerelmük kivirágoztatását.
A búgó hang már eleve nem sejtet semmi jót és mikor bokán lesz rúgva az asztal alatt, hallhatóan felszisszen. Szíve szerint káromkodna is, de azt a neveltetése nem engedi meg nem beszélve a helyről, ahol vannak. A Savoyban kizárólag exklúzív vendégeket látnak szívesen, akik az illemszabályokat betéve tudják betűről betűre és előszeretettel alkalmazzák is.
Talán éppen ezért eshet meg, hogy a pincér, akivel a kalapos úriember mogorváskodott az előbb, most éppen reklamál a főpincérnek, aki feltűnően elkezdett az úr felé pislogni. Orpheus csupán egy futó pillantást vet a főpincér és a pincér kettősére. Az irányból nyilvánvalóvá válik számára, kit is illethetnek most ekkora figyelemmel. Ismételten valami titokzatos mosoly ül ki az arcára, miközben egy biccentéssel egybekötve igen-t mond a bocsánatkérésre és újabb falatot szúr a villája hegyére*
~Kedvesem, kérlek látogasd meg a mellékhelyiséget és visszajöttödben akár le is fülelhetnéd az úriemberünket. A főpincér feltűnően szemezik vele. Nem szeretném, ha előttünk lefülelné őt.~ *na igen, aki szemérmetlenül meri alkalmazni volt szerelmén az elme trükkjeit. Rachellel azóta tudja a legilimenciát alkalmazni, mióta a nőnek véletlenül Lucy beadott egy bájitalt köhögés elleni szirup helyett és Rachel kómába esett tőle teljes két napra. Van tehát kellemes mellékhatása is annak, ha egy mugli érintkezik a varázsvilággal*

Hozzászólások száma : 5 Join date : 2010. Sep. 13.

-Tudom, de valld be, hogy élvezed a kis játékunkat. Még, ha barátok is vagyunk, ebben a teremben most mindenki azt hiszi, hogy a férjemet veled csalom meg jelen pillanatban. Hát még, ha tudnák, hogy az áldott állapotomról jöttem mesélni neked.- *elégedetten szusszant egyet a kis verbális párbajféléjük végén. Ismételten ő aratta le a babérokat, mert Orpheus is beszállt a játékba, így le se tagadhatná a nő szavainak igazságtartalmát, így vitatkozni sem tud tovább velük*
-Elvárom, hogy te legyél Cassandra keresztapja. Ha pedig Adát is megismertem és nem találok benne valami női kivetnivalót, fel fogom kérni, hogy veled együtt ő legyen a keresztanya. Igazán rendes vagyok, nem?- *elvégre megtehetné, hogy valaki mást kér fel keresztanyának, de a szokás úgy kívánja, hogy akkor már egy párt kérnek fel keresztszülőnek és nem össze-vissza. Ha pedig Ada átmegy a „röntgenezésen”, ami Rachelnél annyit tesz, leellenőrzni, hogy Ada nem-e egy kurva, akkor ténylegesen fel lesz kérve erre a megtisztelő szerepre.
A mentális kis üzenetre egy másodpercre kitágulnak a pupillái, de rögtön vissza is rendezi vonásait a rendes kerékvágásba*
-Ha megbocsátassz... Itt kell hagyjalak pár percre.- *a diszkrét mosoly engedi sejteti, hova készül a nő és, hogy arra a helyre Orpheus nem követheti, így marad a csendes várakozás és a kellemes zene hallgatása.
Nem is lehet észrevenni, mikor, de úgy öt perc múlva Ada mellé leereszkedik a szomszédos székre maga Rachel és bájos, színészi mosollyal az arcán egyenest az ő szemébe kezd bámulni*
-Feltételezem még új a szakmában, ezért elnézem, hogy a mai este nyilvánvalóan arra készült, hogy engem és Mr. Black-et lencsevégre kapjon. És, hogy lássa, mennyire értékelnivaló modorral bírunk, szeretnénk önt meginvitálni az asztalunkhoz.- *kissé közelebb hajol az álcázott Adához a diszkréció és biztonság érdekében*
-Mellesleg szeretném felhívni rá a figyelmét, hogy a főpincér erősen önt bámulja. Én az ön helyében elfogadnám ezt a kitűnő lehetőséget. Egy exklúzív interjú az egykori londoni álompárossal rendkívüli ugródeszka lehet a riporteri karriere alakulásában. Legyen esze és kövessen, kérem.- *tündéri mosollyal az arcán felemelkedik és, mintha a levegőben úszna, úgy megy vissza az asztalukhoz. Ajánlatos követni őt, mert az emlegetett rossz ómen már útban van Ada asztala felé, de ha úgy határozna a riporternek nézett magiszterasszony, hogy mégis csatlakozik a duóhoz, ez bizony meghátrálásra és visszavonulásra sarkallná a kellemetlen alakot*

Hozzászólások száma : 47 Join date : 2010. Sep. 03.

*Ahogy tovább hallgatózom lefülelem, hogy engem is keresztszülőnek szeretne felkérni, ha átmegyek a vizsgán. Normális ez a nő? Azt hiszi olyan nagyon boldog leszek találkozni Orpheus majdnem menyasszonyával?
És az én véleményemre ki lesz kíváncsi? Mert abban biztos vagyok, hogy Orpheus ki fog akadni, ha megmondom neki, hogy nem nagyon szeretnék puszipajtás lenni az exével...Nem azt mondom, hogy nem találkozna vele, csak jobb lenne ha engem nem nagyon rángatna bele a dologba...Az olyan furcsa lenne és rosszul érezném magam...de azt hiszem kell hoznom áldozatot, ha az Ő örömére akarok tenni...De vajon Ő is fog áldozatot tenni értem? Mert eddig nem úgy tűnt nekem. Nem akarom, hogy megint az legyen, hogy csak én teszek meg mindent a kapcsolatért és nem kapok érte semmit. Jó rendben az első "randinkon" elvitt egy csodálatos helyre és vett nekem egy szigetet, de ezt bárkivel, bárkinek megcsinálhatná. Miért ilyen bonyolultak a kapcsolatok? Milyen jobb lenne, ha egyszerűbb lenne minden.
Mikor Rachel az asztalomhoz ül kissé meglepődöm, de ne mutatom ki ezt iránta inkább csak póker arcot vágok és úgy hallgatom végig a mondandóját, majd elmosolyodom.*
-Nagyon sajnálom amiért ennyire feltűnő voltam, de igazából én sem fényképész se riporter nem vagyok...Csak tudja maga olyan gyönyör, hogy alig tudtam elhinni, hogy létezik ilyen szépség és azon gondolkoztam, hogy vajon maga valódi e vagy csak egy látomás, de most már biztos vagyok benne, hogy valódi. Irigylem a férfit akivel Ön érkezett, nagy szerencséje van.*Pillantok Orheusra, majd a pincérekre. a francba, most mi lesz? Nem mehetek oda az asztalukhoz, mert akkor Orph azonnal rájönne, hogy én vagyok. Elég jól ismer ahhoz engem....Inkább szembeszállok a pincérekkel és kitalálok valami kamu dumát. Vagy csak megmondom nekik, hogy gyönyörködtem a "csodálatos" Rachelben, akinek most biztosan nagyot nőtt a egója.
Mikor az asztalhoz ér a pincér kérdőn pillantok rá.*
-Valami baj van?*Kérdezem meg tőle úgy mintha semmiről se tudnék, majd végig hallgatom a mondandóját. egy halvány mosollyal arcomon figyelem továbbra is a férfit majd megszólalok.*
-Elnézést szeretnék kérni az előbbi gorombaságomért, de tudja, ha éhes vagyok könnyen dühbe gurulok. Mellesleg meg ha nem vették volna észre az előbb beszéltem az elbűvölő hölggyel és tőle is bocsánatot kértem amiért olyan illetlen voltam, de tudják egy ilyen szépséget nehéz nem észrevenni. És ha most nem haragszanak meg befejezném a vacsorám ami mellesleg nagyon finom. Ajánlani fogom a befolyásos barátaimnak is.*Azzal meg sem várva a választ tovább folytatom az evést.*

Tárgy: Re: Savoy étterem Szomb. Okt. 02, 2010 1:35 pm

-Na igen. Erre mit is mondhatnék?- *színpadiasan fájó arccal tárja kissé szét a karjait éppenhogy magukra vonva egy kicsit a figyelmet a közelben. Szinte azonnal rendezi a vonásait tökéletesen kifürkészhetetlen maszkká sűrítve az összes kifejezésre szolgáló arcizmát*
-Én inkább az őrült jelzővel illetnélek, Szívem. Tudod Ada nem szeret téged különösebben, mert otthagytál engem.- *negédes félmosolyt villant a szemközt ülő hölgyre, miközben vacsorája utóját érintetlenül otthagyja jelezvén, többet nem kíván fogyasztasni az étekből. Valóban, őrült feltételezés lenne, hogy Adát azonnal felkérjék keresztanyának és különben is, Cassandra születéséig teljes nyolc hónap van hátra még, tehát van idejük bőven még megdolgozni Adát. Nem jó elhamarkodott kijelentésekkel dobálózni.
Amíg Rachel gondjaiba veszi feltűnő figyelőjüket, ő maga türelmesen, szálegyenesen ücsörög az asztaluk mellett még véletlen sem nézve arra, ahol Rachel jelenleg ül. Bízik benne, hogy barátnője könnyen el tudja intézni az ilyen jellegű, némileg kényelmetlen ügyeket az ő segítsége nélkül is*

Hozzászólások száma : 5 Join date : 2010. Sep. 13.

-Őrült? Ugyan miért? Szerintem igazán racionális ötlet. Főleg, hogy össze akarok barátkozni vele amennyire hamar csak lehet. Engem igazán nem zavar, hogy JELENLEG nem bír. Majd megszeret, ha rájön, hogy semmit nem tettem veled azonkívűl, hogy nem fogadtam el a házassági ajánlatodat. Elég nagy már hozzá, hogy átlássa, ha két ember túl jól ismeri egymást, megesik, hogy a házasság ellenkezője következik be-szétválás.- *és az ő esetükben az a tény, hogy túl jól ismerték már a másik minden egyes stikkjét, szétváláshoz, békés szétváláshoz vitt. Nem volt benne semmi drámai vagy romantikus. Csak egyszerűen megtörtént, szétmentek szép csendben, harag nélkül és mai napig legjobb barátok.
És akkor jön az ominózus csevelye az ismeretlen férfival, ami felettébb meglepi. Olyannyira, hogy a szemöldöke minden szónál feljebb szalad, amennyire csak lehet és nem szégyelli. Ez a férfi egy igazi rejtély, de a modora eléggé darabos és nem tudja, hogyan viselkedjen és beszéljen kifinomult módon egy impozáns étteremben. Kétséges, hogy helyzettől függetlenül bárhol képes lenne tökéletesen úri alakítást nyújtania. Semmi színészi véna nincs benne és borzalmasan hazudik*
-Nem kell a körítés. Ennyiből is bőseges következtetéseket vontam már le. Kérem fogadja legmélyebb bocsánatkérésemet, hogy zavarni merészeltem. Igazán nagy illetlenség volt a részemről. Hogy is feltételezhettem olyasmit, hogy Ön újságíró? Micsoda ostobaság volt.- *mintha önmagára haragudna, úgy csóválja a fejét. Valójában ironizált éppen, de ezt oly' finoman tette, hogy képtelenség észrevenni. Egyszerűen képtelenség. Méghogy az ő szépsége kápráztatta el ezt az embert, micsoda rossz humorra vall az ilyesmi. Lassan felemelkedik a székről, egyidőben a pincér érkezésével. A további diskurzust nem hajlandó végighallgatni, hogyan osztja ki a pincért az a férfi, inkább visszaül Orpheus mellé és morcos arccal számol be a felfedezéseiről, minek eredményeképp mindketten felállnak, a főpincér kihoza a számlát, természetesen Orpheus fizet szép kis borravalót hagyván hátra és sietős léptekkel átvágva az éttermen, röpke tíz perc leforgása alatt távoznak. Minden bizonnyal még az úriember előtt. Hogy ebből mi lesz .... *

Hozzászólások száma : 47 Join date : 2010. Sep. 03.

*Ahogy hallgatom őket egyre dühösebb leszek. Miért kell így beszélni rólam? Azt miért nem lehet felfogni, hogy egy barátnő nem szívesen találkozik az exekkel akár csak barátok akár nem. Ez nem megy így egy csapásra. Nem fogok csak úgy megbízni a nőben még ha terhes is és boldog a családjával...Ha egyszer egymásba szerettek újból felgyulladhat az a láng....De nem én vagyok a hülye, gyerekes aki nem fogja tudni elfogadni....Milyen remek dolog is ez! Érdekel, hogy Orpheus mit szólna ahhoz, ha megtudná, hogy az egyik exemmel járok el vacsorázgatni és persze csak utólag mondom el neki, hogy vele voltam. Áh....Utálom ezt nagyon is és közben semmit sem tehetek ellene. Úgy kell tennem mint aki tökre elfogadja őt és megérti a dolgot....Az mikor fog számítani, hogy én mit gondolok?....
"Nem kell a körítés. Ennyiből is bőséges következtetéseket vontam már le." Mégis miket vontál le? Azt hiszed, hogy olyan jó emberismerő vagy? A legtöbb ember azt gondolja, hogy ő aztán felismeri a hazugokat, a csalókat, de ez nem is igaz a felüknek csak nagy a szája.*
-Semmi baj. Viszontlátásra. *Köszönök el tőle megpróbálva minél kedvesebben és nyugodtabban.
Miután végül békén hagy a pincér észre veszem, hogy Orpheusék távoznak....remek. Vajon most hová mennek? No nem érdekel. Inkább megeszem ezt a desszertet és utána megyek is haza. El sem kellett volna ide jönnöm!
Lassan be is fejezem a kajálást, direkt húzom az időt, hogy ne úgy tűnjön mint aki Orpheusék miatt megy el az étteremből. Mielőtt fizetnék kimegyek a mosdóba és kissé rendbe szedem magam és lenyugszom, majd ki is fizetem a fogyasztásom. Egy kisebb vagyont hagyok ott amin nagyon kiakadok, de hát én döntöttem így...De az biztos, hogy többet sose jövök ide, ha csak meg nem hívnak. Miután a kifizettem a dolgokat kisétálok az étteremből és az utca szélén megállva az esti forgalmat kezdem el nézni miközben mélyeket szippantok a levegőből. Csak pár perc telik el így, majd el is indulok haza felé egy kis kitérővel. Most jól esik az esti séta és lenyugtat. Igaz ezt az alakot már nagyon unom, de csak otthon szeretnék visszaváltozni a biztonság kedvéért.*